péntek, december 18, 2015

Amilyenné Te teszed!

Képtalálat a következőre: „kéz”
Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek.
Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony ellenben a bölccsel,
ő nem tudhatta magáénak népe szeretetét.
Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a mestert.
Végül is kidolgozott egy tervet.
Holnap, amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek.
Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom:
 No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?”
Ha azt mondja, holt, kinyitom majd a kezemet és hagyom a madarat elrepülni.
Ha azt mondja, élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre.
Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
- Bölcs ember!  Kiabálta
Szeretnék feltenni neked egy kérdést.
Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett és minden szem a mester felé fordult.
A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, aztán pedig a hercegre nézett és azt mondta:

- Az, amit a kezedben tartasz, olyan, amilyenné te teszed!

Az élet


Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. 
A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. 
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt: 
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, űanyag csészéket?
Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is.
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
Tételezzük fel, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.
Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. 

Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

A szerencse!

Képtalálat a következőre: „teremtés”

Teremtés


Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén.
Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.
Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez.
Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.
Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.
Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta.
Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt.
Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!”- gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki: Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház.
Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék.
Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr.
Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém!
Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta minden eltűnt.
Tudtam mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.…

Az igazság!


Indiában egyszer hét vak botorkált az utcákon, és beleütköztek egy elefántba.
Az első vak a lábát fogta meg, és elmagyarázta a többieknek, hogy milyen is az
Elefánt. Azt mondta: olyan, mint egy oszlop, vaskos és masszív.
Aki az ormányát tapogatta, azt mondta: nem, dehogy olyan, mint egy oszlop, ez
Ostobaság.
Az elefánt inkább olyan, mint egy tömlő, üreges és mozgékony.
Az a vak, akinek a hasa jutott, így szólt: még, hogy mozgékony, még hogy
Csőszerű, ez egyáltalán nem így van! Inkább golyóra emlékeztet!
Aki a fülét fogta, mindegyiknek ellentmondott: ugyan már, olyan, mint egy tengeri rája: lapos és lengedezik.
Aki pedig a farkát fogta, így foglalta össze a tapasztalatait: senkinek sincs igaza.
Leginkább olyan, mint egy hatalmas ecset, csak sokkal durvább szőrű.
Így aztán mindegyikük az az igazságnak egy-egy darabját írta le ám mindegyikük meg volt győződve arról, hogy a teljes igazságról beszél.
Ha tapasztalatot cseréltek volna, akkor valószínűleg sokkal közelebb kerültek volna az igazsághoz. De miután mindenki csak a szerint ítél, amit tapasztal, ezért arra a téves következtetésre jutott,  hogy az ő elképzelése a helyes,míg minden más butaság.

A hét vak egyikének sem volt szemernyi esélye sem arra, hogy megtudja a teljes igazságot

A választás!


Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.

Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. 
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: 
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." 
Született optimista volt. 
Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. 
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. 
Hogy csinálod ezt?"

Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. 
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, 
hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. 
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. 
Én a pozitív oldalt választottam."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.

"De, egyszerű." - mondta Michael, "az élet csupa választási lehetőségből áll. 
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. 
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. 
A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb.18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. 
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.

Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Szeretnéd látni a sebemet?"

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."

"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" Akartam tudni.

Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. 
Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. 
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."

"Mit csináltál?" -kérdeztem tőle.

"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. 
Mély levegőt véve visszaordítottam: 'a gravitációra!'

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. 
Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott." Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.

Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj a miatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. 
És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.

Az légy aki vagy


Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. 
Nyomasztó látvány tárult elé, hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
 Mikor megkérdezte a növényeket, hogy mi a baj,..

A tölgy azt mondta: – Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő.

A fenyő azt válaszolta:- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.

A szőlő így felelt: – Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni,
mint a rózsabokor.

A király egyetlen egy, élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, 
az árvácskát.

Így szólt az árvácska: – Amikor elültettél, árvácskát akartál. 
Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna.
 Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. 
Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
 Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, hát azzá leszek, ami vagyok – legjobb tudásom szerint.

“Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez,
 hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.”

Kiáltás


Apa és fia sétálnak az erdőben. 
Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált, "Áúúúúúúúúú". 
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából, "Áúúúúúúúúú"...!

Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: "Ki vagy te?",
de az egyetlen válasz, ami érkezik "ki vagy te?"

Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja: "Gyáva vagy!", és a hang visszaszól "Gyáva vagy!"

A fiú ránéz az apjára és megkérdezi, "Apa, mi folyik itt?"

"Fiam" válaszolja az ember, "figyelj csak!" majd elkiáltja magát, "Csodállak!". 
A hang felel, "Csodállak". Apja azt kiáltja, "Csodálatos vagy!", 
a hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"

Majd az apja elmagyarázza, "Az emberek ezt visszhangnak nevezik,
pedig ez valójában maga az élet!

Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! 
Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. 
Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! 
Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat.
Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, 
te is légy türelmes és mutass tiszteletet!

A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes." 
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. 
Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

A számla

Képtalálat a következőre: „fizetve”

A számla

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, 
kezében egy cédulával. 
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának,
aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft

- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft

- mert elmentem tejért: 100 Ft

- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft

- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft

- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft.

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. 
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft

- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft

- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft

- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft

- mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: 0 Ft

- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft

- az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. 
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.

Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

A kis sündisznó



Tanulságos mese a sündisznóról
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó.
Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla.
Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi.
Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.
Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni.
Egyszerűen csak biztosak voltak benne.
Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.
Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve.
Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák.
De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá.
 Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak.
Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! Kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt.
Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem.
Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén.
Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani:
Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe: Talán majd máskor.
Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.

A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak.
Még a vér is kiserkent belőle.
A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün, jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! Sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!!
Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak!
Soha senki nem simogatott meg!
Te voltál az egyetlen, aki. . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába.
Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig.
A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta.
Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán.
De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.
A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt!
És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé!
Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.
Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány.
Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól.
Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek.

Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán.

Ne add fel,te csak légy önmagad!

Képtalálat a következőre: „fa”

Egy molnár és a felesége elültettek a patak partján egy pici magocskát. 
Nem telt el sok idő, és máris lehetett látni, amint az első zöld hajtás szelíden kibújt a földből.
A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa,… először pillantotta meg a napot. Érezte levélkéjén a nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott.
 Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.

- “Nézd csak, hát nem kedves a mi fácskánk?!” -szólt a molnár a feleségéhez.
- “Igen kedvesem, ahogy mondod, szép fa.”

A fa elkezdett növekedni, nagyobb és magasabb lett, mindig tovább nyújtózott a nap felé. 
Érezte a szelet és az esőt,élvezte a meleget és a biztos talajt a gyökerei körül, 
és boldog volt. Valahányszor a molnár és a felesége eljöttek, hogy megnézzék, 
megcsodálják és szépnek nevezzék, jól érezte magát.
Mert valaki szerette őt, ápolta, gondozta és vigyázott rá. 
Nem volt egyedül a világon. Így megelégedetten növekedett, 
és nem is akart semmi mást, mint élni és növekedni, érezni a szelet, az esőt, a földet és a napot. 
Azt, hogy szeretik, és ő is szeretni akart másokat.

Egyik napon észrevette a fa, hogy különösen jó érzés volt egy kicsit oldalra nyújtóznia, mert onnan jobban sütött a nap a leveleire. 
Így aztán egy kicsit balra kezdett nőni.
- “Nézd a mi fánk ferdén nő!” – mondta a molnár a feleségének.
 – “Mióta szabad a fáknak ferdén nőniük, méghozzá a mi kertünk végében? 
Pont a mi fánk!
 Hozd csak az ollót, hogy egyenesre nyessük a fát!”

A fa keservesen sírt.
 Az emberek, akik őt eddig olyan szeretettel gondozták,akikben bízott, levágták ágait,
 amelyek közelebb voltak a naphoz.
Ettől kezdve nem nyújtotta ágait a nap felé.

- “Ugye milyen jó kis fa a miénk?!” – mondta a molnár a feleségének.
- “Bizony kedvesem, igazad van, a mi fánk egy jó fa.”

A fa kezdte érteni a dolgot.
 Ha azt csinálta, ami kedvére volt és örömet okozott neki, akkor szemmel láthatóan rossz fa volt.
 Akkor volt csak kedves és jó, ha azt tette, amit a molnár és felesége elvártak tőle.
 Ezért aztán egyenesen fölfelé nőtt, és vigyázott arra, nehogy még egyszer ferdén nőjön.

- “Nézz oda, a mi fánk szégyentelen gyorsasággal nő a magasba.
 Illik ez egy igazi fához?” –
 mondta a molnár a feleségének, majd gyorsan hozta az ollót, és visszavágta az ágakat.

Ezen az éjszakán nagyon sokáig sírt a fa.
 Miért vágták le csak úgy az ágait, amik nem tetszettek?

A fa dacos lett.
 Nos jó, ha a magasba nem lehet, akkor majd széltébe növök.
 Majd meglátják, mire mennek vele. 
Végül is, ő csak növekedni akart, érezni akarta a napot, a szelet, a földet,
 örömre vágyott és örömöt akart adni.
 Bensőjében egészen pontosan érezte, hogy a növekedés helyes dolog,
 így hát most oldalágakat hajtott.

- “Hát ezt nem tudom megérteni” – morgott a molnár a feleségének – “képzeld csak,
 a mi fánk egyszerűen csak széltében növekszik. Illik ez? 
Ezt nem engedhetjük meg neki, újból helyre kell nyesnünk.”

A fa már nem tudott sírni, nem volt több könnye.
 Abbahagyta a növekedést. 
Már nem volt öröm számára az élet.
 Mégis, úgy tűnt, most legalább tetszik a gazdáinak. 
“Ha az egész már nem is okoz igazi örömöt nekem, de legalább szeretnek.” 
– gondolta fásult beletörődéssel a fa.

Sok évvel később arrafelé járt egy kicsi leányka az apjával.
 Közben a fa felnőtté vált, a molnár és felesége büszkék voltak rá, mert “igazi, tisztességes, szép szabályos formájú” fa lett belőle.
 A kicsi leányka megállt a fa előtt.

- “Apa szerinted is szomorúnak látszik ez a fa?”

- “Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, még én is láttam, hogy egy fa örül vagy szomorkodik.
 De ma már ezt nem látom.”

- “Apa, a fa tényleg szomorúnak látszik, biztosan senki sem szereti igazán. 
Nézd csak, milyen rendesen nőttek az ágai.
 Azt hiszem, egészen másként akart volna nőni, és ezért szomorú most.”

Amikor a leányka látta, hogy senki sincs a közelben, gyöngéden simogatni kezdte a fa kérgét. Közben halkan suttogta: “Én szeretlek téged kedves fa. Veled vagyok. 
Ne add fel, te csak légy önmagad!”

Együtt élték át a csodát, ahogy a fa nagyon óvatosan, először félénken és tétován,
 majd kicsit bátrabban, végül erőteljesen növekedni kezdett.
 Telve életörömmel görbén lefelé növesztette ágait, mintha először
 csak hajladozni akarna, és kinyújtóztatni a tagjait.
 Azután oldalirányba növelte ágait, mintha az egész világot a karjaiba akarná zárni,
 majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak érzi magát.

A molnár és felesége alig hittek a szemüknek, mégis csendes örömmel figyelték, ahogy a fa kivirult attól, hogy a leányka mindenért megdicsérte, amit az csak növesztett magán.
 Legjobban a leányka örült, hogy az ő fája mindazoknak, akik megcsodálták, 
bátorságot és kedvet adott az élethez.

Gondolatok TárHáza


Ezen az oldalon különböző témában olvashatsz érdekes gondolatokat, nem saját hanem gyűjtött írások Ahol tudtam megjelöltem a szerzőt és az oldal forrását.. Némelyek humorosak, de vannak közöttük elgondolkodtató, és szomorú történetek is. Remélem találsz közöttük neked tetsző gondolatot is. Kellemes olvasgatást kívánok!


Ne add fel,te csak légy önmagad!

A kis sündisznó

A számla

Kiáltás

Az légy aki vagy

A választás!

Az igazság!

A szerencse!

Az élet

Amilyenné Te teszed!

Mindig azt kapjuk

-Együtt könnyebb

-tudod -e

-A betűk sorrendje

-Gondolatok

Miért sírnak a nők?

-Akik 1982 előtt születtek

-Csapatmunka

-Ha megdobnak kővel.

-Milyenek az emberek?

-Honnan tudod, hogy 2010-ben élsz

-Anya és apa

-Csak 5 mondat

Milyen a NŐ!

A lyukas zokni

Húsz év múlva

-A kávészemek.

Tudás

A bölcs hernyó

Pokol és Menny

Tündérmese

A tükör előtt

Az öregember

Az elégedettség

Szeretetről

„Van aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van, aki sír és szenved.

Van, aki könnyek nélkül tud feledni, és van, aki meghal, mert igazán tud szeretni.”

Sok minden Szeretet témakörben, a lelki békéért.

Egy rövid idézet a Szeretet himnuszából, Szent Pál Korintusiaknak írt 1. leveléből:


"Szóljak az emberek vagy az angyalok nyelvén ha szeretet nincs bennem,

csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és minden tudományt,

Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

odaadhatom a testemet is égő áldozatul,

ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik, nem gőgösködik.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.

A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.

Most megmarad a hit, a remény, a szeretet. Ez a három,

De köztük legnagyobb a szeretet."

Ágnes

A szeretetnyelvekről

Dr. Gary Chapman Egymásra hangolva című könyve alapján.

A szeretet, amit adunk és kapunk, életünk egyik legfontosabb, meghatározó élménye. Meglehet, van, aki úgy érzi, hogy ő soha nem kapott elég szeretetet és az is könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk legközelebb álló szeretteinkkel kapcsolatban érezzük, azt hisszük: már nem vagyunk számára, számukra fontosak, nem szeretnek minket úgy, ahogy rég.

Chapman évekig foglalkozott tanácsadással, azzal, hogy a hozzáforduló házaspárok kapcsolatát segítse. Munkája során tapasztalta, hogy a párok egymás iránti szeretetüket, megbecsülésüket különböző módon, kommunikációs csatornákon keresztül fejezik ki, de gyakran hiába, mert a másik fél nem érti.

Ezt vizsgálva jött rá, hogy azért nem működik a kommunikáció ezekben az esetekben, mert a másik fél nem érzékeny, nem vevő arra a szeretet kifejeződésre, szeretet-nyelvre.

Emellett mindenkinek van egy un. szeretet-tankja, melyet a szeretteitől felé érkező szeretettel tud feltölteni.

Egy teli tank jókedvet és kiegyensúlyozottságot eredményez, míg az ürülőben levő vagy üres tank lehangoltságot és depressziót hozhat. Azt érezhetjük, hogy nem szeret bennünket senki a környezetünkből.

Megállapította, hogy az emberek öt féle módon képesek a szeretetüket kifejezni, illetve csak azt a szeretet-nyelvet értik meg, melyet a neveltetésük során, közvetlen környezete és hajlama hatására leginkább megtanultak, valamint ráhangolódtak.

A = Elismerő szavak

B = Minőségi idő

C = Ajándékok

D = Szívességek

E = Testi érintés

A nyelv megtanulása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kapcsolat hosszú távú, tartós és boldog legyen: hiszen társunk akkor érzi, hogy szeretjük, ha mindezt az ő szeretetnyelvén juttatjuk kifejezésre.

Mi az a szeretettank ?

Egy képzeletbeli tartály, mely természetesen egyénenként változó "nagyságú".

Ha szeretetet kapunk szeretettartályunk mutatója a "teli" állás felé mozdul el.

Ha tankunk "teli" van, akkor boldogok, kiegyensúlyozottak vagyunk,

úgy érezzük, szeretnek minket.

Annak a tartálya azonban, aki hosszabb ideg nem részesül szeretetben,

lassan elkezd kiürülni: életkedvét elveszítheti, a világot szürkének,

egysíkúnak találhatja és depresszióra lehet hajlamos.

Ezért is fontos tudni, hogy párunk, társaink, barátaink, családtagjaink mitől érzik azt, hogy szeretik őket, mitől lehet az ő tankjukat csordultig tölteni, hogy így a lehető legnagyobb boldogságban legyen részük.

Minden ember célja, hogy szeretteit boldoggá tegye.

Ehhez pedig tudni kell, hogy mi az, ami a másiknak örömet okoz.


Elsődleges Szeretet-nyelvek:

1.Elismerő szavak: amikor az illetőnek fontos, hogy szóban megdicsérjék.

Akik ezen a csatornán tudják elsősorban feltölteni szeretet-tankjukat, azok mennyekbe szállnak a dicsérő, bátorító, kedves szavaktól és az elismerő kijelentésektől, amelyek természetesen őszinték és van alapjuk!

2.Ajándékozás: a másik képes régi ajándékokat, tárgyakat őrizgetni, emlékszik rá kitől és mikor kapta.

Talán ez az egyik legkönnyebben kivitelezhető és elsajátítható csatorna. Az erre érzékeny ember szinte mindenféle ajándéknak örül. Csak szeretettel kell adnunk az ajándékunkat.

3.Szívességek: amikor az illető számára a legjobban az a kifejező, ha a másik észreveszi, hogy valamire szüksége van, és segít neki.

Aki a szívesség nyelvén töltekezik, örömmel veszi, ha a szerette segít neki valamilyen formában. Csak szabadon adhatjuk és fogadhatjuk egymás szolgálatait.

4.Minőségi idő: akinek az a fontos, hogy a teljes figyelmeddel felé fordulj, együtt csináljatok valamit. Fontos lehet, hogy meghallgassák őket, elkísérjék valahová, vagy csak bármit együtt tehessenek szeretteikkel úgy, hogy közben figyelnek egymásra.

Ezen a nyelven értő ember azt igényli, hogy bizonyos időközönként osztatlan figyelmet szenteljenek rá. Csak ráfigyeljenek, vele foglalkozzanak.

5.Testi érintés/ölelés: amikor a másik szereti ha megsimogatják, megveregetik a hátát vagy megölelik. Ezeknek az embereknek valamilyen fizikai kontaktus által könnyebb érezni a másik ember szeretetét. A testi érintés a szeretet kifejeződésének egyik legalapvetőbb formája. Azonban vannak olyan emberek, akik sokkal érzékenyebbek az érintésre, és jobban igénylik bárki másnál. A szeretet tankjukat testi kapcsolattal tudják feltölteni.

Hogyan ismerjük fel mások és saját szeretetnyelvünket?

- Figyeljük meg önmagunk illetve mások viselkedését!

- Gondoljuk végig mikor éreztük leginkább, hogy valaki szeret?

- Figyeljük meg, szeretteink hogyan fejezik ki felénk szeretetüket, mert nagy valószínűséggel ezt várják el tőlünk!

- Figyeljük meg, mire panaszkodnak, amikor esetleg elmondják, hogy nem érzik, hogy szeretik őket!

- Próbáljunk ki minél több szeretet-nyelvet mások felé és nézzük meg melyik az, ami a legnagyobb hatással van rájuk?

- Ránk mi van a legnagyobb hatással?

- Figyeljük szeretteink kéréseit, mert azok is árulkodóak lehetnek!

...............................................................

SZERETET

A szeretet olyan legyen, mint a vízbe elvegyített só, mely áthatja az egészet.

Olyan boldogságot keres, amelynek nincs kezdete sem vége, ami el nem romlik. 
Egyformán tekint ellenségre és barátra, mivel az ember jó tettei révén válik jóvá
és rossz tettei révén, válik rosszá.
Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.
Egy cseppnyi szeretet többet ér, mint egy zsák arany.
A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.
A szeretet csodálatos jelenség, hiszen ha te szeretsz, magadnak okozol vele örömet.
A szeretet a legnagyobb boldogság, amit az ember elérhet, mert csak a szeretet által tudhatja meg azt, hogy több önmagánál, és hogy egy a mindenséggel.
A szeretet az a különleges dolog, amit minél jobban átélsz, minél több embernek adsz belőle, minél több felé és intenzívebben árasztod, annál több lesz belőle neked is.
A gyógyítás által mi magunk is gyógyulunk. Ez a szeretet varázsereje.
Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.
Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem, mert akkor van rá nagy szükségem.
A szeretet hűséges marad jóban és rosszban.
Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik.
Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.
A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk: 
Mindig jut belőle bőven mindenkinek.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.
A szeretet vezéreljen minden kapcsolatunkban.
Higgy a szívedben és jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet, de a legfontosabb, hogy higgy önmagadban!
A megbocsátás gyógyulást jelent.
Ne cipelj magaddal olyan kapcsolatokat, amelyek a múltban rögzítenek!
Senkit se tarts fogva, inkább oldd ki kötelékét, ezáltal teszed szabaddá.
Minden ösvényen vannak tócsák.
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.
A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.
Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy.
Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.
A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra.
A pozitív érzések nem a sors ajándékai, az embernek meg kell dolgoznia értük.
A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.
A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél.
Az igazi barát irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.



A MOSOLY ÉRTÉKE

Semmibe se kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.

Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály:Mosolyogj!

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok - sok önzetlen, tiszta szeretetet.

A mosoly hatalma legyőzhetetlen: megmutatja, hogy boldogan éled az életed, függetlenül attól, hogy mi történik benne. 

Nincs ennél nagyobb hatalom a világon.

Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés.

Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.

Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse,

sokkal inkább támad napi apró örömökből.



ELENGEDÉS

Elengedni valakit, nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.

Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent.

Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni,

szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.

De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik embert,

hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.

Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,

hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből tanuljon.

Az elengedés nem tagadás, hanem elfogadás.

Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre formálok,

hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz ölelve a pillanatot.

Az elengedés nem sajnálkozik a múlton, hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.

Nincs olyan nap, ami ne hozna változást az életedben.

Ha nyitott szemmel jársz észre veszed az előtted nyíló ajtókat, s a te döntésed,

hogy bezárod - e a régieket.

A legtöbb ember ajtók között él - tétován.

Hordja a múltját, mint egy hasznavehetetlen kabátot.

Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya, kopott, foltos, színe hagyott,

s régóta nem is illik hozzá.

Aztán álldogál a kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova.

Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S különben is, a régi bírja még egy darabig.

Míg le nem szakad róla.

Így van ez az életeddel is.

Sokszor vonszolod magad, elhiszel egy halom hazugságot,

hogy miért lehetetlen a változás.

Elhiszed, hogy az összes létező terhedtet cipelned kell.

Elhiszed, hogy a változással - változtatással a semmibe csöppennél.

Elhiszed, hogy a sok - sok magadra kényszerített alkalmazkodással szeretetet nyersz.

Elhiszed, hogyha a saját életedet mered élni: önző vagy.

Az az önző, aki meg akar fosztani téged ettől.

Az az ember nem tisztel és nem szeret. Az az ember kihasznál. Semmibe vesz.

Engedd el magad, s csak egyetlen problémádat bontsd le a magjáig.

Mi lenne, ha ezen a téren másképp viselkednél, másképp döntenél,

ha egyszerűen csak letennéd?

Csak tedd fel folyamatosan a kérdést:

mi lenne? - minden egyes válaszodat kövesse újra ez a kérdés:

mi lenne? - s megdöbbenve fogod tapasztalni a végén:

az lenne, hogy végre jól éreznéd magad!

Minden problémát túl bonyolítunk. Mindig csak ellenérveket keresünk.

Hosszú évek tapasztalata emberekkel beszélgetve a megoldásokat keresve,

hogy sohasem hoznak érveket a változás mellett - csak ellene.

A jaj, de jó, ha úgy lenne! - de nem lehet mert s itt jön rengeteg különféle magyarázat.

Így nem lehet tovább lépni, új utat keresni.

Ahhoz amellett kell érveket gyűjteni: mért legyen?

Mit hoz? Mi lesz jobb? Mi lesz másképp?

A változáshoz bátorság kell. S Te is bátor vagy ott legbelül a lelked mélyén.

Még akkor is, ha ezt most nem látod, nem hiszed.

Minden a benned élő hiten múlik. Mindig te választasz és te döntesz.

S mindig minden a hited szerint alakul. Ezért fontos, hogy miről mit gondolsz.

Azért fontosak a kimondott szavak: erejük van.

Ezért fontos, hogy ne engedj teret magadban negatív gondolatoknak.

Az életben még a legfájóbb, legnehezebb napok sem negatív hatásként

maradnak meg benned, ha a végkifejletet nézed.

Egy-egy esemény megértéséhez idő kell, el kell távolodni a dolgoktól,

hogy a hozadéka világossá váljon.

........................................................................................................................

Novella a szeretetről

Ügyfélszolgálat : Igen, miben segíthetek?

Felhasználó : Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton? 
Ügyfélszolgálat : Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra? 

Felhasználó :Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készenállok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat : Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét? 

Felhasználó : Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat : Milyen más programok futnak? 

Felhasználó : Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat : Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket? 

Felhasználó : Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat : Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó :Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat : Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó : Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat : Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.


Felhasználó : Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat : Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó : Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat : Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó : Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat : Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó :De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat : Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Felhasználó: Köszönöm...