James Redfield: Hatalmi harcok

Pszichológusok feltérképezték és megmagyarázták, hogy az emberek mély, 

belső bizonytalanságuk miatt versengenek egymással. 

A drámákhoz csak azért folyamodunk, mert energiahiányban szenvedünk, elszakadtunk a forrásától. 

Ha a saját hatalmi drámánk szerint erőszakos, ostoba vagy. felelőtlen embert kell látnunk mindenkiben, aki csak szembejön, akkor olyanokkal fogunk találkozni. 

Ha a szeretet megvan, akkor tudhatjuk, hogy. nyitottak vagyunk az  energia mindig bennünk lévő forrása előtt. 

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sohasem érezzük többé a harag, 

az irigység vagy. a gyűlölet negatív érzését.

Csupán annyit jelent, hogy a szeretet nem engedi ezeket elhatalmasodni tudatunkon.

Lehetővé teszi, hogy átéljük és elengedjük a negatív érzelmeket, és ismét az energiát adó szeretetre összpontosítsunk. 

Ha már minden egyes alkalommal rajtakapjuk magunkat, akkor elmondhatjuk, hogy kezd megtörni a beidegződés, le tudjuk állítani a drámát, mielőtt elkezdődne, és állandó jelleggel a szemtanú nézőpontjába, a magasabb rendű én-állapotba tudunk helyezkedni. 

Ha belső kapcsolatunkat meggyengültnek érezzük, helyreállításának gyakran az a leggyorsabb módja, ha másokat felemelünk. 

A szerelemnek vége: átalakul hatalmi harccá, mert elkezdünk egymás energiájától függeni.

A párok tagjai azért elégedetlenek egymással, mert többet várnak el partnerüktől, mint amennyi egyáltalán adható. 

Valamelyik partner, esetleg mindkettő elégedetlen a másikkal, de ennek az az oka, hogy párjuk nem képes megfelelni a rájuk vetített ideális, mágikus szülőképnek, belső energiaforrásuk pedig gyengébb a kelleténél. A megoldás a szeretet és a belső biztonság állapotának helyreállítása; minden erőnkkel partnerünk felemelésére kell törekednünk. 

Ha nem mi indítjuk be dráma ellenpárját, akkor a másik drámája szétesik.

A szegény én: a szegény én drámájának átlátszó stratégiája, hogy kibillentsen egyensúlyunkból, és bűntudatot vagy kételyt ébresztve bennünk, elvonja energiánkat. 

Ha magunkra vállaljuk ezt a bűntudatot, akkor az ő személyével kezdjük látni a világot. Amint ez bekövetkezik, az illető megérzi, hogy energiánk hozzáadódik az övéhez, és ettől biztosabbnak érzi magát. Ha valaki elmeséli, milyen rettenetes dolgok történtek vele, esetleg utalva rá, hogy mindezért te vagy a felelős, és érzékelteti, hogy ha nem vagy hajlandó segíteni, akkor ezek a szörnyűségek tovább folytatódnak – ez az ember a lehető legpasszívabb szinten igyekszik manipulálni.

A megfélemlítők hozzák létre a szegény én szerepét vállalókat. 

Kezelése: ha a szegény énnek energiát adunk, és úgy döntöttünk, hogy szembenézünk a hatalmi drámával, a következő lépés az legyen, hogy megnevezzük magát a játszmát - vagyis az éppen zajló hatalmi drámát tesszük a beszélgetés tárgyává. 

A tudattalan játszma nem folytatható tovább, ha a tudatosság szintjére emeljük, 

ha megbeszélés céljából kiterítjük az asztalon. 

Ezt ilyesféle kijelentésekkel érhetjük el: “Tudod, az az érzésem, mintha azt akarnád, hogy szégyelljem magam.”

Fontos rávenni partnerünket, hogy figyeljen, és folytassa a beszélgetést.

Ez azonban csak akkor működhet, ha közben folyamatosan küldjük neki az energiát, amire szüksége van.

A zárkózott: ha a zárkózott energiakörébe kerülsz, akkor a beszélgetés során nem kapsz egyenes választ. Beszélgetőpartnered távolságtartó, elhárító, válaszai talányosak. 

Az ilyen ember állandóan ködös, titokzatos légkört teremt maga körül, és arra kényszerít, hogy energiát fektess olyan információ kicsikarásába, amelyet normális beszélgetésbe csak úgy mellékesen szokás elejteni. A zárkózott számára ez a magatartás a manipuláció eszköze, amellyel igyekszik becsalogatni, de távol is tartani magától. 

A zárkózott gyerekkorában valószínűleg nem tudta másokkal megosztani érzéseit, gondolatait. A zárkózott feltehetőleg olyan környezetben nevelkedett, amelyben kénytelen volt homályosan fogalmazni, de közben meg kellett találni a módját, hogy magára vonja a figyelmet. A zárkózott azt tartja, hogy a világ olyan emberekkel van tele, akikre nem szabad bizalmas információt bízni. 

Úgy érzi, az információt később ellene fordíthatják, vagy bírálat érheti miatta. 

A zárkózottak hozzák létre a vallatót, a vallatók pedig zárkózottá teszik az embert. 

Kezelése: ha szeretet és energiát adunk, ahelyett, hogy magunk is védekezésre rendelkeznénk be, azzal enyhítjük a manipuláció folytatására irányuló Tudattalan késztetést. Ha ez sikerült, akkor újra elkezdhetjük azzal, hogy megnevezzük a játszmát, és a drámát tudatossá tesszük – azáltal, hogy. megbeszéljük. 

A vallató: manipulációs stratégiája abból áll, hogy másokat bírálva szerzi meg energiájukat. A vallatót arról ismerheted meg, hogy ha a közelében vagy, úgy érzed: állandóan figyel. Az a benyomásod, hogy szerinte nem ütöd meg a mértéket, nem vagy képes kézben tartani az életedet. A vallató ilyeneket mond: “Tudod, a te beosztásodban már nem kellene ilyen holmikban járnod”, vagy. “Látom, a rendcsinálás nem erős oldalad.” 

Minden megfelel, ha a bírálat kibillent egyensúlyunkból, és elbizonytalanít. 

A vallató célja az, hogy mások életében egyszerre legyen uralkodó és ítélőbíró, hogy. a vele való kapcsolatban a többi ember azonnal az ő világképét fogadja el helyesnek, s ezáltal folyamatosan áramoljon felé az energia. A vallató azt tartja, hogy a világban nincs rend és biztonság, ezért kell neki állandóan figyelnie és helyesbítenie mások viselkedését, hozzáállását. A legtöbb vallató olyan családban nevelkedett, ahol a szülők vagy. egyáltalán nem voltak jelen, vagy ha jelen voltak is, nem figyeltek rá eléggé. 

Az energiahiány bizonytalan ürességet okozott, a vallató ezért az egyetlen lehetséges módon szerzett magának figyelmet és energiát: folyamatosan elégedetlenkedett, bírálta hozzátartozóit. Ha valaki finoman alkalmazza az agressziót, pl. úgy, hogy folyton hibákat talál a másikban, és ezzel az energia megszerzése érdekében fokozatosan aláássa az önbizalmát, akkor az illető vallató. A vallató állandóan nyüzsög, kérdezősködik, hibát talál a távolságtartó, megközelíthetetlen emberekben, hogy felhívja magára a figyelmüket, megszerezze az energiájukat. 

A zárkózottak hozzák létre a vallatót, a vallatók pedig zárkózottá teszik az embert.

Kezelése: ne helyezkedjünk védekező álláspontra, és miközben kifejtjük, hogy. úgy érezzük, állandóan figyel, folyton a hibát keresi bennünk, az alatt is küldjünk neki szeretetet, energiát. Tanuljunk meg ilyen, egyáltalán nem bántó mondatokat fogalmazni: “Én a helyedben nem járnék ilyen kopott gumikkal”, vagy. “Velem is előfordult, hogy kiléptem a munkahelyemről mielőtt találtam volna másikat, de meg is bántam.”

A megfélemlítő: ha ilyen ember energiaterébe kerülsz, úgy érzed magad, mint akiből kiszivattyúzták az energiát, de a kényelmetlen érzés ennél tovább is tovább terjed: az az érzésed támad, hogy nem vagy biztonságban, sőt talán kifejezetten veszélyes helyzetbe kerültél. Előadhatja, hogy másokat hogyan “intézett el”, esetleg, hogy haragjának nagyobb nyomatékot adjon, kárt tehet a berendezésben, vagy tárgyakat kezdhet hajigálni. 

A megfélemlítő olyan világot lát, amelyben értelmetlen erőszak és rosszindulat uralkodik. Ebben a világban az ember elszigetelten, magányosan él, ahol senkiben sem bízhat meg és senkire sem számíthat – ezek az előfeltevések pedig újra és újra igazolják önmagukat a megfélemlítő életében. Ha pl. valaki szóval v. tettleg megfenyeget téged, akkor kénytelen leszel figyelni rá, és ez által energiát adni neki, nehogy valami rossz, valami kellemetlen történjék veled. 

Aki megfenyegetett, ezzel a cselekedetével a legagresszívabb típusú hatalmi drámába vont be. 

A megfélemlítők hozzák létre a szegény én szerepét vállalókat, vagy pedig, ha ez nem sikerül, az újabb megfélemlítőket. 

Kezelése: a legtöbb esetben az a leghelyesebb, ha távol tartjuk magunkat tőle. Az ilyen egyénnel akkor lehet sikert elérni, ha fokozni tudjuk a biztonságérzetét, támogató energiát adunk neki, és tudata felszínére hozzuk drámájának valódi jellegét.

A non asszertív/passzív, az agresszív és az asszetív viselkedés jellemzői

Non asszertív/passzív viselkedés	Agresszív viselkedés	Asszertív - hatékony viselkedés
Önmaga fontosságát tagadja	Önmaga jelentőségét a másik rovására növeli	Önmaga fontosságát vállalja
Gátolt	Kifejező, nyomatékos	Kifejező, nyomatékos
Mások választanak helyette	Mások helyett dönt	A maga számára dönt
A beszéde halk, szaggatott	A beszéde hangos, remegő, szaggatott	A beszéd jól érthető, tagolt
A közlések bizonytalanok, nem világos a cél, gyakori az indirekt fogalmazás	A közlésekben sok a minősítés, a másikra való utalás, az indirekt fogalmazás, Te típus	A közlések egyértelműek, direkt formájúak, Én típusúak
Konfliktus esetén önmagát okolja, feladja erőfeszítéseit, céljait lényegtelennek tekinti	Konfliktus esetén a másikat okolja, elsősorban felelőst keres, győzni akar, személyes sérelme köti le	Konfliktus esetén a megoldást keresi
Jogos igényeit is mentegetőzve, magyarázkodva adja elő	Elvárja a másiktól, hogy jogairól lemondjon az ő javára	Jogos igények esetén nem mentegetőzik
Tekintetkontaktus szórványos	Tekintetkonfliktus vagy nincs, vagy fenyegetően merev	A közlés céljának megfelelően élénk tekintetkonfliktus
Bűntudatot vagy dühöt érez	Megalázva érzi magát	Önértékelése nem sérül
Lebecsüli a kibocsátót	Sértettnek, megalázottnak érzi magát	Érdeke szerint, nyíltan állást foglal
–  Testtartás merev, védekező,  – kifejező-mozgások amplitúdója kicsiny, szorosan a test mellett zajlanak, a testbeszéd állt.  – A közlő állapotát és nem a közlésének lényegét fejezi ki	–  Testtartás támadó,  – Sok a másik felé mutató gesztus,  – a kifejező-mozgások amplitúdója. egyenetlen,  – a testbeszéd elsősorban a közlő állapotát és nem a közlésének lényegét fejezi ki	– Testtartás elengedett, kifejező-mozgások a közlés