9 életmódtipp a macskától a sikeres, boldog élethez

A macskákat már az ókori Egyiptomban is szent állatként tisztelték. Magatartásuk, életmódjuk számos olyan vonást rejt, ami nekünk, embereknek is hasznos támpontként szolgálhat az élhető Élethez.

1. Légy jelen minden pillanatban!

Rohanunk, egymás után hajtjuk végre a mindennapi feladatainkat, anélkül, hogy élveznénk, vagy legalább is észrevennénk az apró változásokat.

Sokunkat már a megszokások, a bejáratott rutin vezet.

Egy macska bármit csinál, azt nemcsak ímmel-ámmal, hanem teljes odaadással teszi. Legyen szó akár vadászatról, akár játékról vagy ejtőzésről – a macska mozdulatai elárulják, hogy ott, akkor, abban a pillanatban az adott elfoglaltság a legfontosabb a számára. 

Teljesen jelen van, minden érzékszervével, mozdulatával, idegszálával csak arra a pillanatra összpontosít, miközben környezete minden rezdülését felfogja.

Gyakorlat: Az alig pár másodperces gyakorlat segítségével megfigyelheted, hogy mennyi minden hatás koncentrálódhat egy pillanatban. 

Fordítsd el a zárban a kulcsot úgy, hogy csak arra koncentrálsz! Milyen a kulcs tapintása? 

Milyen a zár kattanása (éles, hangos, vagy tompa)? 

Figyeld meg, hol érzed a zár ellenállását a mozdulat során!

2. Türelem, kitartás, állhatatosság

Minket, embereket sokszor az „Adj Uram, de tüstént!” hozzáállás a jellemző. 

Mindent azonnal és készen akarunk megkapni, azonnal fogyasztható állapotban („instant”) és nem szívesen fektetünk erőt, energiát a dolgok elérésébe, illetve, ha első próbálkozásunk kudarcot vall, elkeseredünk, és inkább félbehagyjuk vagy feladjuk a dolgot. 

Nem így a macska! 

Egy cica képes órákon keresztül ülni az egérlyuk előtt, és várakozni. 

Hisz a céljában és abban, hogy türelemmel és kitartással eléri azt, 

és nem sajnálja rá sem időt, sem a fáradságot.

3. Lazíts!

Ebben a rohanó, teljesítményorientált világban sokak számára a pihenés a tétlenség vagy a haszontalan időpocsékolás szinonimája. 

Úgy gondolják, mindig kell valamivel foglalkozniuk, nem állhatnak meg, mert akkor lemaradnak.

Vannak, akiknek a pihenéshez értelmes cél, megfelelő körülmények és hangulat kell. 

Ezen a macskák fele ennyit sem görcsölnek! – képesek a legkülönfélébb helyen és pózokban ejtőzni egyet, süttetni a hasukat. 

Jobban megtalálják az egyensúlyt az aktivitás és a passzivitás között.

4. Törődj magaddal! – avagy ép testben ép lélek

Egy macska napjában többször is mosakszik, tisztálkodik. 

Rendbe tartja a szőrét, a körmét. Mintha tudná, hogy a test a lélek megnyilvánulásának anyagi formája, szimbóluma.

Ha egy macska nem tisztálkodik, akkor beteg vagy öreg.

Ha ápolt és rendezett vagy, az belső erőről, tartásról, a lélek egészségéről tanúskodik. Ha (lehetőségeidhez képest) elhanyagolod a megjelenésedet, az azt tükrözi, hogy lemondtál önmagadról.

5. Nyújtózkodj!

A macskák igazi jógamesterek! 

Hosszas egy helyben ülés vagy fekvés után a cicák hátuk púposításával és nyújtóztatásával tornáztatják meg elgémberedett izmaikat. 

A hát testünk, szimbolikusan pedig életünk támasztéka, ezért érdemes odafigyelni rá, és időnként megmozgatni, magasra kinyújtózni, különösen, ha ülőmunkát végzel.

6. Őrizd meg a kíváncsiságodat, a játékosságodat!

Mi emberek, mire felnövünk a sok társadalmi „szabad”, „kell”, „nem lehet” elvárások és normák hatására elveszítjük gyermeki spontaneitásunkat, kíváncsiságunkat. 

Sokszor olyannyira, hogy az újat, a változást messzire elkerüljük, nehogy már felforgassa jól bejáratott életünket, és el kelljen hagyni a komfortzónánkat. 

Ezzel szemben macskák nyitottak, érdeklődőek, szeretik felfedezni a dolgokat, készek kipróbálni új dolgokat.

7. Légy öntudatos!

Sokan egoistának, öntörvényűnek és számítónak tartják a macskákat, pedig csak öntudatosak. 

A macskák mindig tudják, mit akarnak, és mivel ezt elég egyértelműen, őszintén és következetesen fejezik ki, rendszerint meg is kapják, amit akarnak. 

Mi emberek sokszor csak sodródunk, nem tudjuk, mit akarunk, 

vagy nem elég következetesen és kitartóan követjük céljainkat. 

Gyakran másokba kapaszkodunk, másoktól várjuk problémáinkra a megoldást, a változást, ahelyett, hogy kezünkbe vennénk a dolgokat.

8. Tudj nemet mondani!

Ha egy cicának nincs kedve a simogatásunkhoz, vagy egyedül akar lenni, azt határozottan a tudtunkra adja: félrevonul, fúj, prüszköl, vernyog, karmol…

Számos olyan ember van azonban– különösen a nők – akiknek nehezére esik a nemet mondás. 

Ez gyakran a „lányos-neveltetéssel” és a „Szerezz örömet!”, mint tipikus női sorsparanccsal programozódik belénk, amit nem könnyű felülírni, mert azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem fognak szeretni minket, ha ellent mondunk, vagy magunkra is gondolunk. 

Pedig a belső tartás és önbecsülés kialakításához és fenntartásához fontos, hogy meghúzzuk és megőrizzük a határainkat, és ebbe bizony az is beletartozik, hogy időnként nemet mondunk.

9. Állj talpra!

A macskákról az tartják, hogy mindig talpra esnek, és kilenc életük van. ahhoz, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is fel tudjunk állni, mély belső erő, lelki rugalmasság, alkalmazkodóképesség kell, illetve az, hogy el tudjuk engedni a múltat, amin már nem változtathatunk, és a jelenre figyeljünk, mert ezzel alakítjuk a jövőnket.

..........................................................   Te meghallod a belső hangod?

Nemrég olvastam egy érdekes Cherokee indián tanítást:

“Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra… Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal.

Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak. - Úgy sem sikerül nekik! – mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.

- Túl gyengék ehhez! – harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra. -A békák nem is tudnak falat mászni! – nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról. Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért. - Le fog esni! – morogta a farkas, de nem így történt. A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták. - Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? – kérdezte a róka. - Mi a titkod? – kérdezte egy másik béka. - Gyakoroltál? – szegezte neki a kérdést a farkas. Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.”

Úgy tűnik, hogy mostanság leginkább csak a külső zajt halljuk meg. Hatalmas információdömping zúdul ránk minden nap a különböző médiákon keresztül, ami igencsak leterheli érzékszerveinket, szemünket, fülünket, és persze az elmét is, ami megpróbál valamilyen módon szelektálni, válogatni a fontos és lényegtelen között.

A külső hang egy idő után fontosabbá válik, mint a belső hangunk. Nem csak azért, mert a belső hang meghallására már sem időnk, sem energiánk nem marad, és mert a fülünk is eltompult a ricsajtól, hanem azért is, mert a külső hang van annyira sürgető, elbizonytalanító és elégedetlenséget sugalló, amitől megijed az ember (lánya), és úgy érzi, hogy kénytelen odafigyelni, és arra hallgatni.

Mert „Mi az, hogy nincs 2 diplomád?!”, „Mi az, hogy elmúltál 30 és még nincs gyereked?!”, Mi az, hogy elmúltál negyven és még nincs saját (hitelmentes) kocsid, saját (hitelmenetes) lakásod, karriered?!”, „Mi az, hogy nem megy rád a 38-as ruha?!”

A külső hang az adott társadalmi és kulturális közeg szabályait, elvárásait szajkózza, ami mindenkin számon kérhető. És ha ezeket nem teljesíti, vagy nem felel meg, akkor az illető nem trendi… lemarad… lesajnálják… leírják.

Ha a külső hangokra adsz, talán sikerül megfelelned az adott kor, kultúra, társadalom és eszménykép elvárásainak. De még nem biztos, hogy valóban boldog leszel, és valóban a helyedre kerülsz, és – ahogyan mondani szokták – valóban a sorsodat éled.

A tanmesében szereplő béka nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: ”Csak előre, feljebb!” Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.

Halld meg önmagad!

Ha nem is válsz teljesen süketté a külső hangokra, de nem árt mértéket szabnod annak, hogy mit és mennyit fogadsz be belőle, és érdemes többször és tudatosabban odafigyelned a saját, őszinte belső hangodra.

A belső hang meghallása lehet, hogy nem megy rögtön. Idő és türelem kell ahhoz, hogy újra „hozzászokjon a füled”, ráhangolódj.

A belső hangot jobban meghallhatod a csendes, nyugodt környezetben vagy kint a természetben.

Fokozatosan belül is el kell csendesedned. Ebben segítségedre lehetnek a különböző relaxációs, lazító technikák, légző gyakorlatok, mozgásformák (jóga, tai chi), de egyes illóolajok is. Én nagyon szeretem a gyertyafény melletti befelé figyelést. Célszerű több módszert is kipróbálnod ahhoz, hogy melyik számodra a legmegfelelőbb.

Egyéntől függő az is, hogy kinek mikor, a nap mely időszakában képes leginkább önmagára hangolódni, és hogy ehhez mennyi időre van szüksége.

(Forrás: Szabó Szilvia Az írás tükrében Grafológus) írásaiból