Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be,
összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és
munka kapcsán.
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy
nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag,
üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s
szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így
szólt:
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt,
hátrahagyva az olcsó, űanyag csészéket?
Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a
legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása
is.
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de
tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
Tételezzük fel, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek a pénz, és
a társadalmi pozíció a csészék.
Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem
változtatják meg.
Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni
a benne lévő kávét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése