Élt egyszer egy bölcs ember, akit
nagyon szerettek a hazájában az emberek.
Az ország gonosz hercege azonban
gyűlölte, mert bizony ellenben a bölccsel,
ő nem tudhatta magáénak népe
szeretetét.
Ezért aztán szüntelenül azon
fáradozott, hogy lejárassa a mestert.
Végül is kidolgozott egy tervet.
Holnap, amikor az öreg a
piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek.
Egy galambot fogok a kezemben
tartani, és azt mondom:
No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár,
amit a kezemben tartok, élő vagy holt?”
Ha azt mondja, holt, kinyitom
majd a kezemet és hagyom a madarat elrepülni.
Ha azt mondja, élő, akkor
megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre.
Mindkét esetben bolonddá teszem a
bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már
ott állt a piactéren jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és
amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a
kalitkából és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
- Bölcs ember! Kiabálta
Szeretnék feltenni neked egy
kérdést.
Ez a madár, amit a kezemben
tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett és minden
szem a mester felé fordult.
A bölcs várt egy kicsit, majd
először az emberekre, aztán pedig a hercegre nézett és azt mondta:
- Az, amit a kezedben tartasz, olyan, amilyenné te teszed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése