Kedvenc

"Tégy jót mással anélkül, hogy jutalmat várnál, abban a biztos tudatban, hogy egy nap valaki ugyanezt megteheti érted."

ok

péntek, december 18, 2015

Amilyenné Te teszed!

/ Nincsenek megjegyzések:
Képtalálat a következőre: „kéz”
Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek.
Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony ellenben a bölccsel,
ő nem tudhatta magáénak népe szeretetét.
Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a mestert.
Végül is kidolgozott egy tervet.
Holnap, amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek.
Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom:
 No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?”
Ha azt mondja, holt, kinyitom majd a kezemet és hagyom a madarat elrepülni.
Ha azt mondja, élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre.
Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
- Bölcs ember!  Kiabálta
Szeretnék feltenni neked egy kérdést.
Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett és minden szem a mester felé fordult.
A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, aztán pedig a hercegre nézett és azt mondta:

- Az, amit a kezedben tartasz, olyan, amilyenné te teszed!

Az élet

/ Nincsenek megjegyzések:
Képtalálat a következőre: „nő kávé”
Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. 
A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. 
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt: 
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, űanyag csészéket?
Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is.
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
Tételezzük fel, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.
Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. 

Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

A szerencse!

/ Nincsenek megjegyzések:
Képtalálat a következőre: „teremtés”

Teremtés


Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén.
Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.
Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez.
Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.
Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.
Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta.
Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt.
Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!”- gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki: Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház.
Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék.
Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr.
Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém!
Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta minden eltűnt.
Tudtam mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.…

Az igazság!

/ Nincsenek megjegyzések:

Indiában egyszer hét vak botorkált az utcákon, és beleütköztek egy elefántba.
Az első vak a lábát fogta meg, és elmagyarázta a többieknek, hogy milyen is az
Elefánt. Azt mondta: olyan, mint egy oszlop, vaskos és masszív.
Aki az ormányát tapogatta, azt mondta: nem, dehogy olyan, mint egy oszlop, ez
Ostobaság.
Az elefánt inkább olyan, mint egy tömlő, üreges és mozgékony.
Az a vak, akinek a hasa jutott, így szólt: még, hogy mozgékony, még hogy
Csőszerű, ez egyáltalán nem így van! Inkább golyóra emlékeztet!
Aki a fülét fogta, mindegyiknek ellentmondott: ugyan már, olyan, mint egy tengeri rája: lapos és lengedezik.
Aki pedig a farkát fogta, így foglalta össze a tapasztalatait: senkinek sincs igaza.
Leginkább olyan, mint egy hatalmas ecset, csak sokkal durvább szőrű.
Így aztán mindegyikük az az igazságnak egy-egy darabját írta le ám mindegyikük meg volt győződve arról, hogy a teljes igazságról beszél.
Ha tapasztalatot cseréltek volna, akkor valószínűleg sokkal közelebb kerültek volna az igazsághoz. De miután mindenki csak a szerint ítél, amit tapasztal, ezért arra a téves következtetésre jutott,  hogy az ő elképzelése a helyes,míg minden más butaság.

A hét vak egyikének sem volt szemernyi esélye sem arra, hogy megtudja a teljes igazságot

A választás!

/ Nincsenek megjegyzések:

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.

Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. 
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: 
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." 
Született optimista volt. 
Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. 
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. 
Hogy csinálod ezt?"

Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. 
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, 
hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. 
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. 
Én a pozitív oldalt választottam."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.

"De, egyszerű." - mondta Michael, "az élet csupa választási lehetőségből áll. 
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. 
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. 
A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb.18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. 
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.

Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Szeretnéd látni a sebemet?"

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."

"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" Akartam tudni.

Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. 
Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. 
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."

"Mit csináltál?" -kérdeztem tőle.

"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. 
Mély levegőt véve visszaordítottam: 'a gravitációra!'

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. 
Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott." Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.

Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj a miatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. 
És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
Üzemeltető: Blogger.