Indiában egyszer hét vak botorkált az utcákon, és
beleütköztek egy elefántba.
Az első vak a lábát fogta meg, és elmagyarázta a
többieknek, hogy milyen is az
Elefánt. Azt mondta: olyan, mint egy oszlop, vaskos és
masszív.
Aki az ormányát tapogatta, azt mondta: nem, dehogy
olyan, mint egy oszlop, ez
Ostobaság.
Az elefánt inkább olyan, mint egy tömlő, üreges és
mozgékony.
Az a vak, akinek a hasa jutott, így szólt: még, hogy
mozgékony, még hogy
Csőszerű, ez egyáltalán nem így van! Inkább golyóra
emlékeztet!
Aki a fülét fogta, mindegyiknek ellentmondott: ugyan
már, olyan, mint egy tengeri rája: lapos és lengedezik.
Aki pedig a farkát fogta, így foglalta össze a
tapasztalatait: senkinek sincs igaza.
Leginkább olyan, mint egy hatalmas ecset, csak sokkal
durvább szőrű.
Így aztán mindegyikük az az igazságnak egy-egy
darabját írta le ám mindegyikük meg volt győződve arról, hogy a teljes
igazságról beszél.
Ha tapasztalatot cseréltek volna, akkor valószínűleg
sokkal közelebb kerültek volna az igazsághoz. De miután mindenki csak a szerint
ítél, amit tapasztal, ezért arra a téves következtetésre jutott, hogy az ő elképzelése a helyes,míg minden más
butaság.
A hét vak egyikének sem volt szemernyi esélye sem
arra, hogy megtudja a teljes igazságot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése