A meditáció nem egy indiai módszer; még
csak nem is egy technika.
Nem sajátítható el.
Ez egy felnövekedés: a teljes lényed
felnövekedése. A meditáció nem olyasvalami,
amit mostani önmagadhoz
hozzáadhatsz.
Nem gyarapíthatod vele a tudásodat; csak
akkor kerülhet a birtokodba, ha alapvetően átalakulsz, megváltozol.
A meditáció kivirágzás, felnövekedés. Csak
a teljes egész növekedhet.
A növekedés nem valamilyen többlet.
Ahogy a szeretet, úgy ez sem adható
hozzád. Belőled, a magad teljességéből bontakozik ki. Fel kell nőnöd a
meditációhoz.
A meditáció nem új keletű dolog, hanem
velünk született adottság. Ez a természetünk, ez maga a lényünk.
.......................................
Mi tesszük nehézzé a dolgot azzal, hogy
olyasmi ellen küzdünk, amiről azt hisszük, korlátoz bennünket szabadságunkban,
vagy olyasmit keresünk, amiről azt hisszük, hogy szabaddá tesz.
Pedig elég volna önmagunkká válnunk,
teljesen átadnunk magunkat a jelennek.
"itt és most élsz, pillanatról
pillanatra, nem pedig a múlt nyomasztó emlékének, vagy a jövőről szőtt álmoknak
a fogságában."
.......................................
Ha eszel - csak egyél, légy az evés
maga.
Ha sétálsz - csak sétálj, legyél ott a
cselekvésben.
Ne szaladj előre, ne ugrándozz
ide-oda.
Az elme folyton előre szalad, vagy hátul
kullog.
Maradj együtt a pillanattal.
.......................................
Hunyd be a szemed. Figyeld meg, meddig
vagy képes így elüldögélni és élvezni ezt a tétlenséget, ellazultan hallgatni a
külvilág zajait.
Vélhetőleg nem túl soká. Talán egy perc,
és agyad ismét beindul. Ha egy darabig csendben ülsz és figyeled a belső
lármát, ugyancsak meglepődsz: észreveszed, hogy több különböző összefüggéstelen
párbeszédet folytatsz önmagaddal, melyeket ha valaki más szájából hallanál, azt
hinnéd, megőrült.
Ez az örökös zsivaj a szó szoros
értelmében megfoszt bennünket az élettől, meggátol abban, hogy élvezzük
mindazt, amit az élet egy-egy pillanata számunkra tartogat.
Akkor hát mit kezdjünk ezzel a zagyva
fecsegéssel, ami elválaszt és megfoszt az élet értékes pillanataitól?
A meditáció hatására az elméből hasznos
eszköz lesz - ahelyett, hogy állandó fecsegésével rabságban tartana.
Mindamellett gyakran csak még jobban
megkavar az a számtalan eltérő meditációs technika, amely többnyire zavaros, és
nemigen egyeztethető össze a mai élettel.
Osho fogta ezeket a technikákat, kiragadta
belőlük a lényeget.
Osho ezt mondja: Az éber figyelem
egyszerűen egy tárgyilagos, előítélet nélküli megfigyelés - ebben rejlik a
meditáció titka.
Az éber figyelem: önmagunk objektív
figyelésének és természetes elfogadásának egyszerű és mégis elmélyült állapota.
.......................................
Naphosszat figyeljük a világot magunk
körül. Nézzük a tévét, nézzük a többi embert, figyeljük a ruházatukat,
figyeljük a külsejüket, ám magunkat rendszerint nem figyeljük.
És ha mégis, ezt általában kritikus
szemmel tesszük.
Észreveszünk valamilyen nemkívánatos
dolgot önmagunkban, és azon kezdünk aggódni, vajon mit gondolnak majd a
többiek.
Az elmének ezektől a belső monológjaitól
többnyire pocsékul érezzük magunkat.
Ez nem éber figyelem
Ne csinálj semmit; csak légy szemtanú,
megfigyelő, néző, aki a távolból szemléli az elmében zajló forgalmat - a
felmerülő gondolatokat, vágyakat, emlékeket, álmokat, fantazmagóriákat. Légy
külső szemlélő, maradj tárgyilagos. nézz, figyelj, de ne ítélj, ne bírálj, ne
mondd, se azt hogy "Ez jó", se azt hogy "Ez rossz".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése