Részletek: Jon Kabat Zin: Bárhová mész ott vagy könyvéből

Éberségmeditáció a mindennapi életben

"A reggel az, amikor én ébren vagyok, és lelkemben van a hajnal."

Henry David Thoreau: Waldenx

Az éber figyelem egy régi buddhista gyakorlat, mely jelen életünkben mélységesen időszerű. Ennek az időszerűségnek semmi köze a buddhizmushoz vagy a buddhistává váláshoz. Csakis a felébredésről szól, és arról, hogy az ember harmóniában éljen önmagával és a világgal. 

A segítségével megvizsgáljuk, hogy kik vagyunk, mérlegre tesszük a világnézetünket és a világban elfoglalt helyünket, és megtanuljuk nagyra becsülni életünk minden egyes pillanatának teljességét.

De leginkább kapcsolatban vagyunk a valósággal.

 Az éber figyelem alapvetően egyszerű fogalom. 

Ereje a gyakorlásában és alkalmazásában rejlik. 

Az éber figyelem azt jelenti, hogy figyelmünket bizonyos módon irányítjuk: 

szándékosan, a jelen pillanatban és megítélés nélkül.

Ez a fajta figyelem nagyobb éberséget és tisztaságot szül, és a jelen pillanat valóságának elfogadását eredményezi. 

Ráébreszt bennünket arra a tényre, hogy életünk csupán pillanatokban bontakozik ki. 

Ha nem vagyunk teljesen jelen az ilyen pillanatok számára, akkor nemcsak elmulaszthatjuk azt, ami a legértékesebb az életünkben, de a növekedésre és átalakulásra való képességünk gazdagságát és mélységét sem vagyunk képesek felismerni.

A jelen pillanat korlátozott tudatossága elkerülhetetlenül egyéb problémákat is teremt számunkra öntudatlan és gépies cselekedeteink és viselkedésünk révén, 

melyeket mélyen gyökerező félelmek és bizonytalanságok vezérelnek. 

Ezek a problémák idővel egyre növekedhetnek, ha nem figyelünk rájuk, és végül oda vezethetnek, hogy úgy érezzük, elakadtunk és elvesztettük a kapcsolatunkat a valósággal. Egy idő után elveszíthetjük a bizalmunkat abban, hogy képesek vagyunk újra úgy összpontosítani az energiáinkat, hogy nagyobb elégedettséget és boldogságot érezzünk, sőt hogy még egészségi állapotunk is javulhat.

Az éber figyelem egyszerű, ám mégis hatékonyan megmutatja, hogyan tudjuk eltávolítani az utunkból az akadályokat, s hogyan kerülhetünk újra kapcsolatba bölcsességünkkel és életerőnkkel. 

Olyan módszer, amellyel átvehetjük az irányítást életünk menete és minősége felett.

A meditáció azt jelenti, hogy megtanuljuk, miként kerüljünk ki ebből az árból. 

Csak ülünk a partján, hallgatjuk, és tanulunk tőle, majd arra használjuk az energiáit, hogy vezessen, ahelyett hogy elnyomna bennünket.

Az emberek úgy gondolnak a meditációra, mint valami különleges elfoglaltságra, 

de nincs teljesen igazuk. 

A meditáció maga az egyszerűség. 

Tréfából olykor azt mondjuk: "Ne csak csinálj valamit, hanem üljél!" 

A meditáció azonban nem is csak az ülésről szól, hanem a leállásról és arról, hogy jelen vagyunk. 

Ez minden. 

Legtöbbször ide-oda rohangálunk, mindig teszünk valamit. 

Képes vagy megállni az életedben, akár csak egy pillanatra? 

Lehetne ez a pillanat most? Mi történne akkor?

Kitűnő módszer arra, hogy leállítsunk minden cselekvést,

ha egy pillanatra átváltunk "létezésmódba". 

Gondolj úgy magadra, mint az örök tanúra, mint aki időtlen.

Csak figyeld ezt a pillanatot anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni.

Mi történik? Mit érzel? Mit látsz? Mit hallasz?

A leállást az teszi különlegessé, hogy amint leállsz, ott vagy. 

A dolgok leegyszerűsödnek. Kicsit olyan, mintha meghalnál, és a világ tovább folytatódna.

A nap folyamán időnként állj le, ülj le, és válj tudatossá a légzésedre. 

Végezheted öt percig vagy öt másodpercig. 

Merülj bele a jelen pillanat teljes elfogadásába, melybe az is beleszámít, hogyan érzed magad, és hogyan érzékeled, ami történik. 

Ezekben a pillanatokban egyáltalán ne próbálj megváltoztatni semmit, csak lélegezz, és engedd el.

Lélegezz és engedd! 

Halj meg annak, hogy ebben a pillanatban bárminek máshogy kellene lennie; a tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy. 

Majd amikor készen állsz, mozdulj abba az irányba, amelyet a szíved kijelöl — éber figyelemmel és elszántan.

A pillanatok megragadásának legjobb módja a figyelés. 

Így fejlesztjük ki az éber figyelmet. 

Az éber figyelem azt jelenti, hogy éberek vagyunk. 

Azt jelenti, tudjuk, mit teszünk. 

Amikor azonban arra kezdünk el összpontosítani, hogy merre kószál az elménk, gyakran hamar újra öntudatlanná válunk, és tudatosságunk robotpilóta üzemmódba vált. 

Az éberség kihagyásait gyakran valamifajta örvény okozza: elégedetlenek vagyunk azzal, amit pillanatnyilag látunk vagy érzünk, s ebből feltör a vágy valami másra vagy arra, hogy megváltoztassuk a dolgokat.

Ha belekezdünk a formális meditáció gyakorlásába, azaz mindennap időt szakítunk rá, az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nem leszünk képesek gondolkodni, vagy nem lóthatunk-futhatunk kedvünk szerint, és nem járhatunk a teendőink végére. 

Azt jelenti, hogy nagyobb valószínűséggel tudjuk, mit teszünk, mert egy időre leálltunk, figyeltünk és megértettük.

Thoreau végtelenül tisztán látta ezt a Walden-tónál. 

Zárszava így hangzik: "Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk." 

Ha meg akarjuk ragadni életünk valóságát, amíg még a miénk, rá kell ébrednünk a pillanatainkra. 

Máskülönben teljes napok suhanhatnak el mellettünk észrevétlenül — sőt az egész élet.

………………………………..

Mi az éber figyelem? 

Az éber figyelem pillanatról-pillanatra gyakorolt ítélkezés-mentes éberség.

Amikor ezt gyakoroljuk, csapongó elménket finoman, de határozottan ellenőrzésünk alá vonjuk, mégpedig oly módon, hogy figyelmünket szándékosan a jelen pillanat történéseire irányítjuk. 

Az általunk észlelt dolgokat nem értékeljük, hanem egyszerűen csak figyelünk. 

Úgy látjuk, érzékeljük a dolgokat, ahogy azok éppen a jelen pillanatban vannak. 

Ez a fajta figyelem nagyobb éberséget, tisztább látásmódot, tudatosságot eredményez.

Mindannyiunknak van tehetsége az éber figyelem gyakorlásához. 

Ez nem kíván tőlünk semmi egyebet, mint a jelen pillanatra való odafigyelés képességét. 

Az éber figyelem gyakorlatilag nem más, mint életünk pillanatainak mélyebb és tudatosabb megélése, vagy másképp fogalmazva: a tudatos élet művészete.

Egyszerűen egy gyakorlatias módja annak, hogy jobban kapcsolódjunk lényünk teljességéhez az önmegfigyelés, az önkutatás és az éber, tudatos cselekvés által. 

A gyakorlás által erősödhetnek meg bennünk olyan fontos belső tulajdonságok, 

mint pl.

·        a megértés, 

·        az együttérzés, 

·        az ítélkezés-mentesség, 

·        a megbocsátás,

·        az elfogadás, 

·        az elengedés, 

·        a felülemelkedettség, 

·        és a valódi, mély, mindenfajta érdektől mentes szeretet. 

De eme univerzális értékeknek a megvalósításához nem kell görcsösen próbálkozva valami mássá, jobbá válnunk, sőt, a leglényegesebb éppen az, hogy minél inkább önmagunk legyünk, hogy kapcsolatba kerüljünk lényünk legbelső természetével. Ezek a minőségek már eleve bennünk vannak, csak a tudatunk terében gomolygó gondolat- és érzelemfelhőkön keresztül sokszor nem tudnak a felszínre emelkedni.

A meditáció

Alapja a teljes odafigyelés.

Minden teljes odafigyeléssel végzett tevékenység meditáció.

Tehát meditáció lehet a járás, az étkezés, a tusolás, a mosogatás – bármilyen munka vagy tevékenység – ha teljes figyelmünket arra irányítjuk, amit éppen teszünk.

Ez a fajta meditáció segít abban, hogy felébredjünk gépies gondolkodásunk, képzeteink káprázatából, az öntudatlanság álmából. 

Ezáltal „felébredettebbekké” válhatunk.

Az éberségmeditáció során nem próbálunk elérni semmilyen különleges élményt vagy tudatállapotot (bár ilyen néha előfordulhat), hanem egyszerűen csak figyelünk, és megpróbáljuk élményeink minden pillanatát teljes egészében birtokolni, legyen az akár kellemes, akár semleges vagy éppen kellemetlen.

A formális gyakorláson kívül mindennapi cselekedeteink közepette is arra törekszünk, hogy a most éber figyelmét kiterjesszük hétköznapi életünk minden pillanatára… mert a valódi meditáció maga az élet.

Jelen-lét

A szokásos ébrenléti állapotunk során sokszor annyira el vagyunk foglalva saját problémáinkkal, emlékeinkkel, terveinkkel, feladatainkkal, gondjainkkal, hogy elveszítjük kapcsolatunkat a jelennel. Pedig a jelen pillanat az egyetlen idõ, melyen keresztül összekapcsolódhatunk a Léttel, az Örök Élet áramával. Ha sok idõt töltünk a múlt és jövõ elménkben hömpölygõ dolgaival elfoglalva, az olyan, mintha egy nem létezõ világot hoznánk létre fejünkben, és ebben élnénk életünket.

Életünk csak a jelen pillanatban zajlik.

Ha csak a múlttal vagy a jövõvel vagyunk elfoglalva, és emiatt elmulasztjuk a jelen pillanatait, akkor tulajdonképpen saját életünk apró kis darabkáit vesztegetjük el. Pedig ez az egyedül rendelkezésre álló idõ, csak a jelenben tudunk élni, érezni, szeretni, fejlődni és növekedni.

Valójában csak pillanataink vannak, amiket megélhetünk.

A gyakorlás alapjai:

A meditatív figyelem gyakorlása a tanulásnak egy teljesen másféle megközelítését igényli.

Az éber figyelemhez csak az kell, hogy figyeljünk, és úgy lássuk a dolgokat, ahogy azok vannak. Nem kell, hogy bármit változtassunk. Ezt nem lehet erőltetni, ahogy nem lehet erőltetni az elalvást sem. Meg kell teremtenünk a megfelelő körülményeket az alváshoz, és utána csak hagynunk kell, hogy elaludjunk. Ez így van az ellazulással is. Nem lehet elérni akaraterővel. 

Az erőltetés csak feszültséget és frusztrációt fog okozni.

Az éber figyelem műveléséhez érdemes tudatosan begyakorolni egy bizonyos belsõ hozzáállást, amire felépítjük képességünket elménk megnyugtatására, testünk ellazítására, a koncentrációra és a tisztább megértésre. 

A következő belső attitűdök együtt alkotják azt a fundamentumot, amire biztosan építhetjük saját meditációs praxisunkat:

·        Ítélkezés-mentesség

·        Türelem

·        Kezdő szellem

·        Bizalom

·        Nem-erőltetés

·        Elfogadás

·        Elengedés

Ezek nem különálló tényezők, hanem kölcsönösen befolyásolják egymást és függenek egymástól. Bármelyiket fejlesztjük, az gyorsan vezet a többihez is.

Ha megfigyeljük saját elménket, észrevehetjük, hogy szinte folyamatosan elkóborol a valóságból, a jelenből, és a múltba (emlékek, megtörtént események), vagy a jövőbe (tervek, feladatok), illetve saját maga teremtette képzetekbe (vágyak, álmodozások) menekül.