Tanulságos
mese a sündisznóról
Egyszer
volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó.
Nagyon
mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla.
Mindenkivel
csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek
hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a
tüskéi.
Nem is
közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.
Az erdő állatai
már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes
jó szándékkal közeledni.
Egyszerűen
csak biztosak voltak benne.
Egymás
között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb
csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.
Azt
viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig
bizony nagyon fájt a szíve.
Világéletében
arra vágyott, hogy megsimogassák.
De a
szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá.
Valaha régen akadtak néhányan, akik
megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak.
Azóta
senki sem próbálkozott.
Így
éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei
ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó
lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s
közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a
sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint
ez már szokása volt.
A kislány
csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni!
Kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A
sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte
kidugni.
Kedves
Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A
sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt.
Ilyesmit
már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem.
Már
majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány
tovább kérlelte.
Kedves
Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek
könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében.
Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán
mégis más lett belőle.
Hagyj
békén.
Engem nem
lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt
ereje bocsánatot kérni.
A kislány
elszomorodott.
Ne
haragudj rám, én csak jót akartam
Persze,
persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát,
akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a
kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő
szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A
sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani:
Gyere
visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak
a napok, és mindegyre ez járt az eszébe: Talán majd máskor.
Magának
sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány
egyszer majd visszatér.
S a
kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és
óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is
észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de
előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy
vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány
halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt
vagyok suttogta.
A süni
borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten
hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most
megengeded, hogy megsimogassalak?
A
sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány
feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó
összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába
szaladtak.
Még a vér
is kiserkent belőle.
A kislány
feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod,
mondtam én, előre megmondtam morgott a sün, jobb lett volna, ha sohase szólsz
hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan
vagy és igazságtalan! És utálatos! Sírt a kislány, és elrohant.
A
sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj!
Gyere vissza! Én nem akartam!!
Nem így
akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak!
Soha
senki nem simogatott meg!
Te voltál
az egyetlen, aki. . .
Már nem
tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány
még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt,
csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába.
Leült egy
kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak
meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült
ott egy darabig.
A patak
olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor
fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha
senki nem simogatott meg!
Milyen
türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta.
Megbuktam
szeretetből.
És újra
könnyek gördültek végig az arcán.
De ezek
már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál
az egyetlen, aki. . . .
Az
egyetlen!!
Egy
pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron
át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy,
amint volt, fölkapta és magához ölelte.
A sün
meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott
egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak
szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is
érezte.
Én így
szeretlek téged, a tüskéiddel együtt!
És a
barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák
csodája: a tüskék nem szúrtak többé!
Puhák és
bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.
Mindnyájan
félreismertünk mondta a kislány.
Te kedves
vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem
is tudta, hová legyen a boldogságtól.
Világéletében
arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte
remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és
a kislány attól fogva barátok lettek.
Az erdő
állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése