-Forrás: Mental Practices of Vitality Preservation -
Bizonyított tény, hogy a mai
modern életvitel mellett, az emberek egy nap 24 órájából körülbelül napi átlag
4 órát töltenek önpusztító, és életrabló gondolatokkal.
Ezek közé tartozik, az
idegeskedés, a panaszkodás, a hibáztatás, az önsajnálat, az önmarcangolás, a
halasztgatás, stb.
A pozitív életerősítő és élet
igenlő praktikákra koncentrálva ezek a nagyon egyszerű hétköznapi mentális
gyakorlatok segíthetnek az életerőnk megőrzésében, fenntartásában, és újrateremtésében:
- Hetente legalább egyszer aludjuk ki magunkat! Addig aludjunk, amíg
a szervezetünk kívánja, ne ébresszük magunkat vekkerrel, hagyjuk, hogy
elménk jelezze mikor regenerálódott teljesen. Bátran és
lelkiismeret-furdalás nélkül hagyjuk magunkat aludni!
- Reggeli első gondolatunk mindig valami jó és éltető legyen! Adjunk
hálát, és érezzünk örömet, hogy egészségesen ébredünk!
- Ébredjünk rá a világ mindennapi csodájára! Igyekezzünk
gondolatainkat napközben is a pozitív történésekre irányítani!
- Figyelmünkkel azt tüntessük ki, ami jó! Hangosan mondjuk ki ezeket
magunknak! Például: Ez jól esett! Ennek nagyon örülök! Ez nagyon tetszik!
Jó, hogy segítesz!
– Ne szégyelljük mások előtt
megfogalmazni a bennünk születő jóleső érzéseket!-
- Csak azokkal a dolgokkal foglalkozzunk tartósan, amikre közvetlen
ráhatásunk van!
Teljesen felesleges azon
bosszankodni, és hosszasan társalogni arról, hogy drágább lett a benzin,
kevesebb járatot indít a BKV,
stb.
Figyelemenergiánkat arra a
tennivalóra fordítsuk, amivel itt és most dolgunk van!
- Ha valaki panaszkodni kezd nekünk, nyugodtan szakítsuk félbe, még
ha a másiknak elsőre rosszul esik is!
Mi irányítsuk és tereljük a
beszélgetést arra ami megtehető, ami segít vagy megoldást jelent ebben a
helyzetben! Ha tanácstalanok vagyunk, inkább hallgassunk, és ürítsük ki
fejünket, engedjük el negatív gondolatainkat!
- Tudatosan válogassuk meg, milyen információval táplálkozunk!
Vegyük tudomásul, hogy a
szenzációhajhász napi sajtó és híradó főként a katasztrófák és rossz hírek
szószólója, ami teljesen torz és hamis képet fest a világról.
Tudatosan keressük a jó
híreket, és a környezetünkkel inkább ezekről társalogjunk!
- Olvassunk lélekemelő szépirodalmat, bölcs gondolatokat, verseket,
bármi olyat ami megérinti a lelkünket! Ami továbbgondolásra vagy
cselekvésre késztet!
- Hallgassunk olyan zenét mindennap, amitől jókedvünk támad! Bátran
perdüljünk táncra! Nem a tánctudásunk az érzés számít!
- Iktassunk be mindennapos sétát az életünkbe, mikor csendben
’céltalanul’ bóklászunk! Eközben csak szemlélődjünk, és hagyjuk, hogy
gondolataink cél nélkül, szabadon szárnyaljanak. Minél több dolog jut
eszünkbe sétánk közben, annál jobb! Ne ragaszkodjunk ezekhez a
gondolatokhoz, ne akarjuk ezeket megjegyezni, vagy feljegyezni! Figyeljünk
környezetünkre! Vegyük észre milyen szép a világ! Ne csak az emberekre
koncentráljunk, vagy arra, amit az emberek tesznek. Figyeljük a felhőket,
a fákat, a madarakat, az állatokat! Bátran álljunk meg, és csodálkozzunk
rá arra, ami számunkra újdonság!
- Ne siessünk! Induljunk mindenhová időben, tervezzünk tartalékidőt,
hogy legyen időnk ’késni’, ha kell!
- Tegyük életünk mindennapos részévé a más emberekkel folytatott
eszmecserét! Ügyeljünk rá, hogy havonta többször is legyen időnk
barátainkkal tartalmas dolgokról beszélgetni! Ne csak fecsegéssel és
felszínes dolgokról beszéljünk! Merjünk életünk lényegi kérdéseiről
beszélni barátainkkal! Ha nincs kivel megosztanunk életünk fontos dolgait,
lelkileg elszegényedünk!
Ne csapjuk be magunkat a
magányos ember mítoszával! Az ember, társas lény.
Keressünk magunkhoz hasonló
mentalitású és érdeklődésű társaságot!
Ha azt gondoljuk: „Mindenki
hülye!”, vagy, hogy „Egyetlen normális embert sem ismerek!”, tartsunk
önvizsgálatot, mi akadályozza meg bennem, hogy másokat szeressek és
elfogadjak!
A magányos ember hosszútávon
elsorvad egyedüllétében!
Arra koncentráljunk, ami a más
emberekben szerethető és jó, meglátjuk hamarosan ők is így viszonyulnak
majd hozzánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése