A meditáció nem egy indiai módszer; még
csak nem is egy technika.
Nem sajátítható el.
Ez egy felnövekedés: a teljes lényed
felnövekedése. A meditáció nem olyasvalami,
amit mostani önmagadhoz
hozzáadhatsz.
Nem gyarapíthatod vele a tudásodat; csak
akkor kerülhet a birtokodba, ha alapvetően átalakulsz, megváltozol.
A meditáció kivirágzás, felnövekedés. Csak
a teljes egész növekedhet.
A növekedés nem valamilyen többlet.
Ahogy a szeretet, úgy ez sem adható
hozzád. Belőled, a magad teljességéből bontakozik ki. Fel kell nőnöd a
meditációhoz.
A meditáció nem új keletű dolog, hanem
velünk született adottság. Ez a természetünk, ez maga a lényünk.
.......................................
Mi tesszük nehézzé a dolgot azzal, hogy
olyasmi ellen küzdünk, amiről azt hisszük, korlátoz bennünket szabadságunkban,
vagy olyasmit keresünk, amiről azt hisszük, hogy szabaddá tesz.
Pedig elég volna önmagunkká válnunk,
teljesen átadnunk magunkat a jelennek.
"itt és most élsz, pillanatról
pillanatra, nem pedig a múlt nyomasztó emlékének, vagy a jövőről szőtt álmoknak
a fogságában."
.......................................
Ha eszel - csak egyél, légy az evés
maga.
Ha sétálsz - csak sétálj, legyél ott a
cselekvésben.
Ne szaladj előre, ne ugrándozz
ide-oda.
Az elme folyton előre szalad, vagy hátul
kullog.
Maradj együtt a pillanattal.
.......................................
Hunyd be a szemed. Figyeld meg, meddig
vagy képes így elüldögélni és élvezni ezt a tétlenséget, ellazultan hallgatni a
külvilág zajait.
Vélhetőleg nem túl soká. Talán egy perc,
és agyad ismét beindul. Ha egy darabig csendben ülsz és figyeled a belső
lármát, ugyancsak meglepődsz: észreveszed, hogy több különböző összefüggéstelen
párbeszédet folytatsz önmagaddal, melyeket ha valaki más szájából hallanál, azt
hinnéd, megőrült.
Ez az örökös zsivaj a szó szoros
értelmében megfoszt bennünket az élettől, meggátol abban, hogy élvezzük
mindazt, amit az élet egy-egy pillanata számunkra tartogat.
Akkor hát mit kezdjünk ezzel a zagyva
fecsegéssel, ami elválaszt és megfoszt az élet értékes pillanataitól?
A meditáció hatására az elméből hasznos
eszköz lesz - ahelyett, hogy állandó fecsegésével rabságban tartana.
Mindamellett gyakran csak még jobban
megkavar az a számtalan eltérő meditációs technika, amely többnyire zavaros, és
nemigen egyeztethető össze a mai élettel.
Osho fogta ezeket a technikákat, kiragadta
belőlük a lényeget.
Osho ezt mondja: Az éber figyelem
egyszerűen egy tárgyilagos, előítélet nélküli megfigyelés - ebben rejlik a
meditáció titka.
Az éber figyelem: önmagunk objektív
figyelésének és természetes elfogadásának egyszerű és mégis elmélyült állapota.
.......................................
Naphosszat figyeljük a világot magunk
körül. Nézzük a tévét, nézzük a többi embert, figyeljük a ruházatukat,
figyeljük a külsejüket, ám magunkat rendszerint nem figyeljük.
És ha mégis, ezt általában kritikus
szemmel tesszük.
Észreveszünk valamilyen nemkívánatos
dolgot önmagunkban, és azon kezdünk aggódni, vajon mit gondolnak majd a
többiek.
Az elmének ezektől a belső monológjaitól
többnyire pocsékul érezzük magunkat.
Ez nem éber figyelem
Ne csinálj semmit; csak légy szemtanú,
megfigyelő, néző, aki a távolból szemléli az elmében zajló forgalmat - a
felmerülő gondolatokat, vágyakat, emlékeket, álmokat, fantazmagóriákat. Légy
külső szemlélő, maradj tárgyilagos. nézz, figyelj, de ne ítélj, ne bírálj, ne
mondd, se azt hogy "Ez jó", se azt hogy "Ez rossz".
